Miről ismerhető fel, hogy a gyermek hallássérült?

Miről ismerhető fel, hogy a gyermek hallássérült?

A hallássérült csecsemő hangadása, hangképző szerveinek működése, hangkészlete a 3. hónap végéig ugyanolyan, mint az ép hallású csecsemőké.

A különbség a gagyogás időszakában kezd megmutatkozni, amikor hallás hiányában kiesik a saját hang megfigyelése, utánzása által keltette öröm, a hanggal való játék lehetősége. Ha a környezet részéről nem kap visszajelzést – hiszen nem hallja – elnémul.

Szeretnénk az alábbiakban bemutatni – 0-1 éves korig, havi bontásban – néhány életkori sajátosságot, amely ép fejlődés esetén tapasztalható:

·hónap

Csörgőrázásra, beszédre megnyugszik, abbahagyja a sírást.

2. hónap

Zörej irányába fejét fordítja (kereplő, faütögetés, síp). Hangadása változatos: kettő vagy három különböző hangot ad.

3. hónap

Nevetve vagy gügyögve viszonozza a tekintetet, mosolyt. Hason fekve csörgő hangjára felemeli a fejét, zenére felfigyel.

4. hónap

Látóterén kívüli csörgőhangot szemeivel keresi. A fejét a hangforrás felé fordítja, figyel. Hívó szóra azonnal odafordul.

5. hónap

Örömében éles, magas hangokat hallat. Játék közben nevet, hangot ad.

6. hónap

Hasra és visszafordul, 4 vagy több különböző hangot képez.

7. hónap

Gagyog, néhány jól felismerhető szótagot képez, háton fekvő helyzetben hangra testével oldalra fordul, hogy a hangot adó tárgyat elérje.

· hónap

Kukucskáló játékban szóbeli indításra részt vesz, beszédre odafigyel.

9-10. hónap

Szívesen mondogatja: bababa, mamama stb. Tiltást megérti.

11-12. hónap

Fejét rázza a "nem"-re. Már több szót mondhat. Hangadással reagál a zenére.

Az ezt követő fél évben lassan fejlődik a gyermek szókincse, 16 hónapos korban átlag 8-15 szót tudnak, de a megértett szavak száma ennek sokszorosa.

Amennyiben a fentebb leírtakat nem tapasztalja a megfelelő életkorban, felmerülhet a hallássérülés gyanúja.

Melyek a rizikófaktorok?

Fokozottan kell figyelni azokra a gyermekekre, akiknél:

• 3 alatti Apgar értéket állapítottak meg születéskor
• 20 mg% feletti szérum bilirubin esetében
• veleszületett fejlődési rendellenességeknél
• magzati fertőzések és mérgezések következményeként (gyógyszerek, alkohol, kábítószerek stb.)
• ha a családban előfordult fiatalkori hallássérülés
• 1500 g alatti születési súlynál
• ha a terhesség és/vagy a szülés alatt hypoxiát észleltek
• súlyosabb fertőző megbetegedés (meningitis, enecephalitis, komolyabb vírusos fertőzés) vagy agyi trauma esetén

Mi a teendő?

Legfontosabb a rendellenes állapot korai felismerése.

Különféle szűrővizsgálatok léteznek:

• születést követő néhány napban újszülötteknél végzett szűrővizsgálat (ez csak a legsúlyosabb esetekben jelzésértékű)
• 1 éves korban az ún. Boel-teszt
• 3 éves gyermeknél szűrés aBarr-féle audiometria segítségével.

Ha negatív szűrővizsgálat ellenére is észleli a család a gyermek nagyfokú figyelmetlenségét , érdemes beutalni a fül-orr-gégészeti szakrendelésre.

A hallássérülés gyanúja esetén mielőbbi gyermek-audiológiai vizsgálat szükséges. A gyermek életkorának megfelelő vizsgáló eljárással megállapítják hallássérülésének típusát, mértékét. Amennyiben mindkét oldalon 40 dB-es hallásveszteség feletti értéket mérnek, hallókészüléket kap próbahordásra. A szülőnek 2-3 hét áll rendelkezésére az egyes hallókészülékek kipróbálására. Szakemberek bevonásával a továbbgondozás (fejlesztés) elkezdődik.

Miért kell egy pici babának is hallókészülék?

A beszéd elsajátításához szükséges az ép hallás. Tartós halláscsökkenés esetén a gyermek csak az erősebb hangokat hallja, vagy azokat sem. Hallásfigyelme, beszédfejlődése elmarad.

Fontos a gyermek hallókészülékkel való mielőbbi ellátása, hogy a környezet hangjait felerősítve meghallhassa. A megfelelően kiválasztott és beállított készülékkel ellátott nagyothalló gyermeknél, korai fejlesztés hatására, általában a természetes beszédfejlődés beindul, a súlyosabban hallássérült gyermeknél ez lassabb ütemű. A lehető legkorábban, csecsemőkorban elkezdett fejlesztés segítségével az elmaradás csökkenthető.

A sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő családok – ami a dokumentumok

mögött van

Az orvos, az audiológus közlése, hogy a gyermek hallássérült, gyakran igazolása annak, amit a szülők már régóta gyanítanak, mégis drámai hatása van. A gyanútól a pontos diagnózisig hosszú, keserves időszak telik el. A szülők megfigyeléseit a közvetlen környezet, nagyszülők, rokonok, de néhány esetben még a gyermekorvos is túlzott aggódásnak véli. A szülő hónapokig gyötrődik kétségek között, újra és újra kísérletet tesz arra, hogy megbizonyosodjon, hall-e gyermeke. Megnyugszik, mert felfigyelt a porszívóra,

de azt is tapasztalja, hogy legközelebb hiába szólítgatta, amikor tőle elfordulva, háttal játszott.

Többször gondol arra, hogy gyermeke biztosan nagyon elmélyedt a játékban, de mégiscsak hall, mert amint közelebb lépett, megfordult. Máskor arra gondol, hogy nem hall. Hiába zörögnek mögötte csörgővel,az új csilingelős játékkal, meg sem rezdül. Szakemberhez kell fordulni. Az alábbiakban bemutatott dokumentumok ettől a pillanattól kezdődően rögzítik a gyermek életútját.

Hallássérüléssel kapcsolatos egészségügyi dokumentumok

Óvodába lépéskor, iskolába kerüléskor a gyermek dokumentációjában a hallássérüléssel kapcsolatosan a következő leletek, zárójelentések, hallásvizsgálati eredmények találhatók:

– A hallásszűrés eredménye

– Csecsemőkori hallásvizsgálatok (BERA stb.)

– A középfül vizsgálata (tympanogram)

– Audiogram (a hallásküszöb grafikus ábrázolása)

– A fülészeti beavatkozások zárójelentése

– Cochlearis implantációs (CI) műtét zárójelentése (akinél a hallássérülés súlyossága miatt indokolt)

Hallásvizsgálati eredmények

Pedagógiai szempontból a hallássérüléssel kapcsolatos dokumentumok között az audiogramnak és a hallókészülékkel mért audiogramnak van kiemelt szerepe.

A dokumentum jellege:

audiogramról a hallássérülés mértéke olvasható le. Ez az egészségügy területéről származó dokumentum több mérési eredményt is tartalmazhat.

A dokumentum tartalma:

A hangot a magassága és erőssége jellemzi. Az audiogram vízszintes tengelyén a hangmagasság frekvenciáját jelölik hertzben (Hz), függőleges tengelyén a hangerősséget decibelben (dB). Az audiogram felvétele során rögzítik 250 Hz és 8000 Hz között, jobb és bal fülön, hogy a gyermek az egyes frekvenciákon

milyen erősségű hangot hall meg.

Ha pl. 2000 Hz-en 90 dB a gyermek hallásvesztesége, akkor 0dB-hez (ép hallás) viszonyítva 90 dB-ig kell erősíteni a hangot ahhoz, hogy meghallja, tehát 2000 Hz-en

90 dB-nél van a hallásküszöbe. A mérés fülre helyezett fejhallgatóval történik.

A hangerő csökkent érzékelése szempontjából a következő kategóriák állíthatók fel a főbb beszédfrekvenciákon

mért átlagos hallásveszteséget alapul véve:

– Enyhe nagyothallás: 25–40 dB

– Közepes nagyothallás: 40–60 dB

– Súlyos nagyothallás: 60–90 dB

– Átmeneti sáv a súlyos nagyothallás és a siketség között: 90–110 dB

– Siketség: 110 dB feletti hallásveszteség